Ha abbahagyja a dohányzást, miért hízsz fel?

Magamnak kell elbeszélnem ezt a történetet és csak azt sajnálom, hogy nincsen nótája, hogy hadd ríkatna meg benneteket, mikor az első cigány tizenkettedmagával végighegedülné.

Hogyan fogytam le! - Sikersztorik. - Startlap fórum: - Oldal

Szép lassan kezdődnék a nóta, az első hegedű után alig merne megszólamlani a többi, kivált a nagybőgő, mely úgyis csak kullogva megy a többi után, hogyha a többi elment, ő se maradjon otthon; a klárinét is alig merne megnyikkanni, mely a többinek szomorúságából egy maga mer kivigyorogni, összelótván-futván a sok hangon, mintha mindig csiklandoznák; míg a három kontra a sarokba húzódván, csak nyögni segítene.

A cimbalom lenne a legelső kísérő, mintha legjobban megférne benne az az ötvenesztendős küzdelem, mit én elmondani kívánok, és csak annak az egy embernek a keze után szólamlik meg, ki két kis fának begöngyölt végével érintvén a beszédes húrokat, oly szépen csalja ki a hangot, míg az avatatlan kéznek legelső ütése rögtön agyonverné. Hosszú Ha abbahagyja a dohányzást megyek, apáink erkölcsét akarnám elhozni a múltból, bár csak valamennyien eljönnétek velem.

Nem hívok senkit; hanem aki a múltnak tetteiben példát nem lát, ki a jelenben Ha abbahagyja a dohányzást nem talál, s jövendőért áldozni nem akar A megfogott vendég Tizenkét faluban dobolták ki, hogy Kállay Miklós úr egy korcsmárost kerestet saját falujába, hol a nagy korcsma üresen áll; mert a volt korcsmárost kihordatta a nagyságos úr a határra, minthogy egy úri vendégnek éjjeli szállást mert adni, holott ezt kötelessége lett volna a kastélyba küldeni.

A szomszéd faluból akadt egy emberséges ember, ki a dobszó után tarisznyát akasztván nyakába, elballagott nagyságos Kállay Miklós úrhoz és a beköszöntő után jelentette, hogyha meg lehetne az egyezség, ráadná magát az ilyen mesterségre.

Másodszor: Minden ilyen vendég után jár kendnek egy ebédért huszonöt garas, a vele lévőktől szintén annyi, a cselédjétől pedig fele, hanem ha kend mindamellett egyetlenegyet letartóztatni merészelne, rögtön a határra hordatnám kendet.

1. Nyári szünet.
2. ZALAI KÖZLÖNY KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐ: - PDF Free Download

Most alkudozzék kend! Így alkudott meg Kállay Miklós úr, és így lőn korcsmáros a másik, elszánván magát, hogyha a vendég jó szóval nem akarna a kastélyba menni, vasvillával is bekíséri, nehogy megtörténjék vele az a csúfság, mit Kállay Miklós úr nemcsak szóval, hanem egy ív Ha abbahagyja a dohányzást írásba is megígért.

Ennyi előzmény után most már megmondom, hogy ez az alku ezelőtt ötven esztendővel történt nemes Szabolcs vármegyében, éppen abban az időben, midőn az első alispáni szék és miért vagy beteg, amikor abbahagyja a dohányzást? szentmihályi bíróság üres volt; pedig a főispán nagyon kemény parancsolatot kapott, hogy a föld alól is kerítsen elő egy erélyes alispánt, ki a megyében parancsolni tudjon, mert hogy többet ne említsek, Szent-Mihályon minden harmadik hónapban új bíró kellett, tovább ki nem állván egy is a falubeli legénységnek vásottságát, mi azon kezdődött, hogy a bíró lovainak farkát elvágták, ökreit almásszürkére Ha abbahagyja a dohányzást, dolmánya ujját kikerekítették; végződött pedig úgy, hogy csizmaszárába tüzes taplót tettek.

Szabolcs Ha abbahagyja a dohányzást sokról volt akkor is nevezetes, főleg pedig arról, hogy a falukon a verekedés mindennapi kenyér volt és ha két ember találkozott az országúton, csak azért is összebirkóztak, hogy megmutassák, hogy senkitől sem félnek.

Kapcsolódó kérdések:

Annál jobb dolga volt az idegennek, erőnek erejével behúzták az országútról, jól tartották borral, pecsenyével, csakhogy ki ne fogyjon Szabolcs vármegye a jó hírből; hanem e jó tulajdonság mellett engedelmeskedni senki sem miért hízsz fel? és a főispán megindult Bécsből ez egyenes országba, zsebjében lévén a nagypecsétű levél, abban pedig miért hízsz fel?

kemény parancsolat, melynek el kellett volna szolgálni egész Nagy-Kállóig. Ilyen képe volt akkor Szabolcs vármegyének, vagy tán többnek is a francia háború alatt, hova a fiatal ember mind oda volt szerencsét próbálni, tehát észreveszik önök ebből is, hogy jó régen történt ez a dolog, ámbár még inkább elhiszik, ha mondom, hogy akkor történt, mikor a mágnások legtöbbnyire németül, a nemes urak pedig széltében-hosszában diákul beszéltek.

Kállay Miklós megfogadván a korcsmárost, nyugodt volt, hogy legalább az éjjeli vendég meg nem szökik, a nappalira úgy is egy vén hajdú vigyázott, egyéb dolga nem lévén, mint olykor kitekinteni az országútra, hogy amennyire lehet, már messziről észrevegyék a keresztülutazót, Kállay úr pedig otthon lévén, vagy az ablakból, vagy a kert sarkán lévő lugasból lesett a járókelő népre.

Amilyen szigorú becsületesség uralkodott a háznál, olyan kegyetlenül hazudott minden cseléd, ha a kedves vendég idő előtt el akart távozni. Lelopták még a sínvasat is a kerékről s addig elő nem került, míg a vendég nagynehezen el nem koldulta magát. Házasságának tizedik esztendejét ülte volna meg Kállay Miklós, ha nem félne, hogy a meghívott vendégeknek jó része elmarad, azért egy hét óta nem győzi írni a sok levelet, hívogatja minden oldalról őket, el is jönnének szívesen, miért hízsz fel?

megint idejében szabadulni is lehetne, pedig most már egyiknek tarka malacnak a fajából, a másiknak jó kopót, a harmadiknak ürmöt ígér, a negyediket pedig azzal fenyegeti, hogy ellopatja a saját házától és vason hozatja el, pedig akkor haza nem ereszti félesztendeig. Na, nem lehetett panasz, szaporodott a vendégszám, Kállay Miklós mindjárt a kapunál várta őket, aztán apróra szorongatván a jó barátokat, kinn maradt lesre, hogy még az utazó népet se mulassza el; elég nagy az ebédlő, lesz puha széna, a férficseléd azon is elalszik.

Ki találta ki a heti fél kiló fogyást?

Ezen a napon ért a főispán a vármegyébe s új ember levén, majd kopaszra vakarta a fejét búbánatában, hogy hol fog egy alispánt, mert a szabolcsi ember ugyan a legalkalmasabb ember arra, hogy ellenséget verjen és másnak parancsoljon; hanem hogy engedelmeskedjék, azt nehéz lesz megpróbáltatni vele.

Az alföldi utak porhanyóra rázták a méltóságos főispán urat, mióta a bécsi puha párnákat elhagyta, nem aludt Ha abbahagyja a dohányzást jó Ha abbahagyja a dohányzást de már nem messze van Nagykálló, Ha abbahagyja a dohányzást keserves éjszakára szánta még el magát, aztán vége a nyomorúságnak.

Csak már tűrhető korcsmára akadna, hol a vendégtől nem kérdezik, hogy hozott-e magával ennivalót. Mert ilyen korcsma is volt ám akkor, és megelégedett a vendég, ha esős időben födél alá került, akkor is jaj volt az utolsónak; mert ha későn talált jönni, még a félszerben sem adtak helyet, legfeljebb, ha valami nagyságos úr volt, föleresztették a tűzhelyre, hogy ott melegedjék föl.

A főispán mi jobb, ha abbahagyja a dohányzást? éppen e helységben érte az éjszaka, azért a vendégfogadóhoz utasította a kocsist, ki megeresztvén ostorát, nagy durrogatással ért a korcsma udvarára, s a neszre a kutyák után nagy lassan a korcsmáros is kiindult, nem annyira azért, hogy a vendéget behívja, hanem hogy olyan embert lát-e, kit még egy faluval odább is kergethet?

Mert akkor lesz hely - magyarázkodik amaz. A főispán új ember volt a megyében, tehát semmi csoda, hogy Kállay Miklós urat nem ösmeri; hanem hadd menjen csak a kastélyba, majd megismerkedhetnek.

Csakugyan úgy lett, a korcsmáros a négy ló előtt ballagva vezette vendégét a kelő hold világánál a csinos úri lakig, melynek elején Kállay Miklós úr tajtpipából füstölve állt, s igen természetesnek találta, hogy a négy lovas hintó éppen a háznak tart; hanem midőn észrevette magát a korcsmárost, rögtön elgondolta, hogy az nem valami közönséges vendég, különben a magyar korcsmáros mindig elegendőnek tartja, ha vendégét a kutyaugatás kíséri ki az udvarról, s így, hacsak maga ott nem feled valamit, a korcsmároséból ugyan nem visz el egy árva fillérnyit sem.

Kinyílott a hintóajtó, a főispán maga előtt látta a háziurat, kivel a korcsmáros ekképp ösmertette meg a méltóságos urat: - Méltóságos főispán úr, itt áll Miért hízsz fel? Miklós úr ő nagysága, én meg elmegyek haza.

Nyári szünet. Tapasztalatok a 90 naposról.

A főispán megadta magát és a lakház belsejébe tartott, vigasztalván magát, hogy ennél rosszabb helyre is akadhatott volna. Kállay Miklós előreereszté méltóságos vendégét, s a szobák egyikében üdvözlé, hogy hajlékában őt fölkeresni méltóztatott, pedig jól láttuk, hogy őméltósága bizony nem jött volna, ha a korcsmáros azzal nem ijeszti, hogy megszökik előle.

A főispán magyar mentéjét még a folyosón helyrerángatá, ennyi készülődés elég volt a jó magyar háznál bemutatni magát, s minthogy itt reménységén fölül a szabolcsiakat együtt leli, miért hízsz fel? köztük, ha találna valami alkalmas embert az alispáni székbe. Nagyon megörült a háziasszony a vendégnek, és ennyiből igaza volt, midőn azt mondá, hogy a főispán úrnak e leereszkedését szerencsének tartja, s a rövid bevezetés után ment az asszony a konyha felé, még vacsora előtt kitudván a főispán huszárjától, hogy mi légyen őméltóságának legkedvesebb étele, hogy a háziasszony becsületet valljon e ritka vendég előtt.

Kapcsolódó kérdések:

Régi képek Az ik esztendőnél kezdődik e történet, azért jól meggondolják önök, hogy az akkori dolgok nagyon nem hasonlítottak a mostaniakhoz. Mai napon úgyszólván kocsin ül az egész világ, lót-fut mindenfelé, kivált amerre vasút csavarodik, mi ekkor éppen nem volt, s akinek nagyon Ha abbahagyja a dohányzást dolga nem volt, maradt otthon veszteg, s ha már annyira körmére égett a dolog, egész álló napig azon törte fejét, hogy délre hol száll meg.

Elereszti-e majd a gazda még aznap? Amint a vendég megérkezett, rívafakadt a sok baromfi; mert azt halomra ölték, s a rézmozsár oldalát már azért is többször megütögették, hogy az udvaron levő idegen, vagy a hallgatódzó szomszéd is tudhassa, milyen nagy hűhó lesz; a háziasszony pedig utánalátott az étlapnak, melynek fődicsősége az volt, hogy a leves után minél későbben következzék a Ha abbahagyja a dohányzást.

Egy ilyen ebédről a szintén meghívott szomszédok hetekig elbeszéltek; egyiknek ez volt jó, a másiknak amaz, aki tudniillik arról beszélt, miért hízsz fel? neki megtetszett; hanem olyan is volt, aki arról beszélt, ami neki nem tetszett; például a fánkban kevés volt a befőzött, vagy a töltött bá-ránypecsenyében egy kis fonáldarab maradt, mi aztán úgy «négyszemközt szólván»-képpen, az egész vármegyét megjárta.

Persze, hogy akkor sem voltak az emberek angyalok; irigykedés, emberszólás szintén divat-ban volt; hanem ezen kis eredendő bűnök rendesen azért követtettek el, mert azt a védegyleti erkölcsöt, a vendégszeretetet mindenki úgy akarta gyakorolni, hogy ne találják párját.

Úgy érte el legkönnyebben a gazda, hogy házának becsülete messze földön ismeretes volt, s habár ugyanazon vendég ritkábban jött is, de amikor itt volt, azon napot elfeledni akarva sem tudta. A Kállay-ház egész Szabolcsmegyében elismert első ház volt vendégszeretet tárgyában, amint a korcsmai jelenetből is láttuk, akinek azon volt útja, vagy éjjel kellett a falun átszökni, ha sürgetős dolga volt, vagy megadni magát a bevett szokásnak és első két nap még elő se hozta, mikor akar elmenni; mert miért hízsz fel?

már mindent elkövettek az elutazás meggátlására; sőt egyszer az is szívfájdalom és dohányzás, hogy valakinek hintajáról lemaradván a keréksín, a kovács addig tatarozta, hogy valósággal egészen új kovácsmunkát készítettek s belekerült két hét, míg elmehetett.

Méltóztatik tehát érteni, mit értett Kállay Miklós úr, midőn a főispán úrnak azt mondá: «Az elmenetelről ott benn is beszélhetünk.

Skin és Nyelv

Eszem ágában sincsen magyarázgatni, miképpen törött el ily hirtelen a kocsinak tolla, legfeljebb azt mondhatom, hogy ő kígyelme konvenciós kovács; és az ő dolga lesz az eltörött portékát megcsinálni és ezer szerencse, hogy a főispán úr ilyen jó helyen van s nem valami csárdán, milyenek jó számmal vannak egész Szabolcs vármegyében. Meg ne botránkozzanak olvasóim, a főispán úr becsületes magyar ember, de ezelőtt Ha abbahagyja a dohányzást esztendővel alig akadt volna egy városban harminc ember, aki azt természetesnek ne találta volna, hogy okos ember rendesen diákul beszéljen, - aztán az asszonyok szinte pretendáltak maguknak annyi szabadságot, hogy ha már diákul nem tudnak, legalább németül beszélhessenek; mert nagy szégyen lett volna valamely idegen nyelvet nem tudni, ámbár ha a magunkét nem tudta valaki, azért senki sem szégyenlette el magát.

Ilyen idők is voltak Magyarországon és midőn a múlt időkről szólunk, elmondunk mindent, mert a fakó lónak fakóságát akkor látjuk meg legjobban, hogyha a pej mellé állítjuk.

Ó, ha mind előttünk feküdne az a sok iromány, melyben a magyar nyelvet és alkotmányt diákul védelmezték, megijednénk a halmaztól, de őszintén örömet éreznénk annak elolvasásánál, mint a madár, melyet saját hangján csalnak meg maig is s a jámbor állat későn látja, hogy dohányzást leszoktató eszközök addig fütyölik megszokott nótáját, míg a lépre nem megy.

Én nem véletlenül, hanem készakarva vezettem önöket olyan régi házba, hol mindig tisztelték nyelvünket és mégis alkalmuk lesz önöknek meglátni küzdelmét azon becsületes embereknek, kik a nemzet napszámosai voltak. Kállayné asszonyság az első helyen szem előtt lévén, tisztességesen lesüté szemeit s az egyszerű megemlékezés úgy megpirítá, hogy kénytelen lőn tányérába nézni s ha a viaszgyertyának hamva oly hosszú nem volna, még azt a fényes könnyűt is megláthatnák, mit a tányérra sírt.

A főispán legközelebb esett a gyertyához, el is akarta venni a hamvát; de a világban jártas-keltes lévén, észrevette az asszonyságnak lecsorduló könnyét, előbb időt engedett a nőnek a kinyugvásra s aztán koppantá el a gyertyának hamvát. Kállayné fölveté szemeit s valóban tíz évvel előbb sem lehettek sokkal szebbek, mint e pillanatban, midőn némi kis megilletődéssel nézett férjére, ki saját szerencséjére, éppen az asztalnak ellenkező oldalán ült, különben rántott volna egyet a mentén.

A háziúr azonban egész fölmelegültséggel folytatá: - Ha édesapám is akarja - felelék - én sem bánom, házasítson meg édesapám.

ZALAI KÖZLÖNY KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐ:

Itt megint meg kell állanom; mert nem tudom, e pillanatban ki olvassa e korrajzot s valami fiatal ember nagyon könnyen elvigyorogja magát, mert szörnyű ügyetlenségnek tartja, hogy akkor egy harmincéves ember ennyire nem tudott maga lábán járni, holott mai napon a húszéves legényke nagyon is jól tudja, hogyan kell megházasodni, sőt elegendőnek tart egy pillanatnyi látást, bolondulásig szerelmes lesz és kész megházasodni. Ezt szóról-szóra hiszem, hanem akkor is szerette a férfiú a leányt - de nem bolondul; megházasodott végre - de aztán nem is vált el oly könnyen, mint most.

Ott marasztottak bennünket aztán ozsonnára, addig az öregek beszélgettek helyettünk Ha abbahagyja a dohányzást, megelégedtünk a nézéssel, hanem mikor elbúcsúztunk, az én kedves mátkámnak kisujját mégis megszorítottam.

Ennyiből áll az egész történet. Amint adva volt, úgy vette a hallgatóság s minthogy az egész hallgatóság derült lőn az előadásra, Kállay még megtoldá a végét.

Látod, fiam - beszélé az öreg úr - Verbőczy ugyanazt mondja: a te hatalmad alatt lesz a te nőd és tőle származó gyermekeid, hanem édes fiam, Verbőczy uram maga is feleséges ember volt, mint hitelesen tudom, valamint azt is tudom, hogy az országban való parancsolgatást is nagyon szerette, könnyen elhiszem tehát, hogy ezt az egy-két szót a maga jóvoltáért dugaszolta a törvények Ha abbahagyja a dohányzást, hogy így otthon Ha abbahagyja a dohányzást bibliát saját feleségének fejére olvassa.

Mikor a földedet akarják elzavarni, Miklós fiam, akkor kérj tanácsot Verbőczy uramtól, mondhatom, bölcs ember volt, elmehetsz a szaván, hanem valamint azt nem írja meg ő kigyelme, hogy hányszor szabad a feleségedet megölelni, mert volt annyi esze, hogy farkasnak nem kell berket mutogatni; úgy azt is csak saját eszed után tudd meg, hogy ahol egy rúd mellett két ló van, csak egyformán kell ott mindeniknek húzni, azaz, hogy a feleségé legyen a fele hatalom is.

Rák, avagy a szomorú valóság - Index Fórum

Fiam - Ha abbahagyja a dohányzást szemközt fordulva - nagyon jól van az Istentől elrendelve, hogy a férfi járja keresztül a tizenkét iskolát, mert lásd, erősebb a férfi, illő tehát, hogy addig pallérozza az eszét, hogy azt az erőt ne úgy használja, mit ökör a szarvát, hogy csak öklelni tud vele. Istenben boldogult édesanyád ugyancsak okos asszony volt; hanem mégis vezetni kellett, minden kicsinyért elsütötte a legnagyobbik ágyút, én pedig szépen hallgattam egy darabig, s mikor látta, hogy én még mindig csöndes vagyok, nyakamba borult sírva, s minthogy ez kétségtelen jele annak, hogy a töltés elfogyott, akkor megsimogatám szépen, s bizonyossá tettem, hogy amit kíván, én segítsen leszokni a dohányzásról, Ha abbahagyja a dohányzást tegyen is megteszem.

Így nagyhamar megunta a lármát, a sírást pedig röstellte, s ha valamit akart, szép szóval kezdte. Az eszed uralkodjék, fiam, s nem az akarat, akkor elhiheted, a gyönge asszony melléd erősödik, és csak így éred el, hogy feleséged szeret és becsül is, dixi! Itt elvégezte Kállay Miklós úr az előadást, híven följegyzém ide az elmondott szavakat; mert ezek megérdemelnék, hogy a száz esztendős kalendáriumban is kinyomtassák, legalább maradjanak meg például mindazoknak, kik mostanában a leánynak lábainál a cipőtalpat is megnyalnák, esküvő után egy esztendő múlva meg ők akarnák talpuk alá terelni az asszonyt.

A főispán úr nagy érdekeltséggel Ha abbahagyja a dohányzást a beszédet, neki a tárgy mindenesetre meglepő volt; mert ő többnyire Bécsben lakott, hol a nagy világ élt, Ha abbahagyja a dohányzást a francia könyveket olvasta, és szóról-szóra kitanulta belőlök, hogy a franciáknál nem szokás Ha abbahagyja a dohányzást az embernek a maga feleségét, s íme, Szabolcs vármegyében ugyancsak okosan bebizonyítja egy magyar nemes, hogy de bizony lehet szeretni; mert amint a vacsora elvégződött, Kállay uram kedves egészségére kívánván a falatozást mindenkinek, életpárját úgy megölelte, megcsókolta, hogy a főispán úr szinte rájok feledkezett.

Midőn a főispán úr lefekvéskor Ha abbahagyja a dohányzást maradt, még mindig a látottakkal foglalkozék, és nem tagadhatta el magának, hogy ő ugyan sok érdekes dolgot olvasott már a francia dolgokról, mikor a vén emberek is széltében-hosszában teszik azt a bolondot, mit bármely fiatal ember; de azért ezt is megírhatnák franciául, már csak azért is, hogy Szabolcs vármegyében is történik valami, ámbár ugyanott franciául kevesen tudnak még.

No de azért ne siessenek, ráérnek még egyet-mást megtanulni a francia nemzettől. Az ágy is bizonyosan jó volt; hanem az alföldi utaknak szintén meg kell adni az igazat, egy napi utazás után már a zabszalmán is elalszik az ember; így a főispán úr tíz órakor ébredt föl, azért eszébe jutván a tegnapi beszélgetésből, hogy az ebédhez pontban déli harangszókor ülnek le Kállay Miklós úrnál, sietett fölkelni, hogy legalább ideje legyen ebéd előtt még jó reggelt is mondani, mi úgyis vakmerő állítás lesz, mit a főispánnak talán elnéznek; mert Szabolcs megyében tíz óra után csak az nem kíván jó napot, aki nem józan.