Dohányzom, de nem feladom az ivást

Kamasz gyermeke dohányzik? Hogyan segíthet leszokni?

Nagy Zsolt közel húszéves küzdelem után ben mondott búcsút az alkoholnak. Azóta szenvedélybetegeket segítő diplomás addiktológiai konzultánsként segíti bajba jutott sorstársait. Péterfi Judit A budapesti értelmiségi alkoholista karrierje kivételesen happy enddel végződött.

Magyar Narancs: Hogyan vált alkoholistává? Nagy Zsolt: Viszonylag későn, éves koromban kezdtem inni. Nem tartozom azok közé, akik gyerekfejjel, véletlenül kóstolták meg az alkoholt. Átlagos bulizós tinédzser voltam, viszont nagyon hamar függővé váltam.

Első mélypontomat 23 éves koromban értem el, másodéves egyetemista koromban kezdődő delirium tremensszel kerültem kórházba. MN: Milyen mennyiséget és milyen gyakran kellett innia ahhoz, hogy ilyen hamar leküzdje magát?

A Szabadulás útja

NZS: Az alkohol típusa és mennyisége szerintem sokadlagos dolog a fogyasztás rendszerességéhez és mintázatához képest. Akkoriban én szinte kizárólag sört ittam. Tévképzet, hogy a sörtől nem lehet függővé válni, én magam is ettől lettem alkoholista.

Másodévben már bukdácsoltam az egyetemen, először évet halasztottam, majd ki is maradtam. MN: Semmiféle figyelmeztetést nem kapott, hogy nem lesz ennek jó vége? NZS: Voltak ugyan barátaim - ma már tudom, hogy inkább csak ivócimboráim - no de nem feladom az ivást az akkori barátnőim is többször szóltak, hogy gázos, dohányzom csinálok, meg már látszik rajtam a szesz.

Ma már tudom, hogy egy alkoholbeteg a legnépesebb társaságban is végtelenül magányos. MN: Menet közben sejtette, hogy baj van, vagy csak a delírium dohányzom minderre rá?

NZS: Olyan ez, mint amikor ráülünk egy csúszdára: nagyon nehéz leszállni róla. Egyébként nem is éreztem okát, hogy abbahagyjam az ivást. Azután sem, hogy teljesen lepusztultam. Sőt, az ország akkori mentális állapota éppen azt sugallta, milyen trendi halálra inni magunkat.

a leghatékonyabb dohányzási segédeszközök

A nyolcvanas években megszokott és divatos volt ez a magatartás, volt ennek egy nagyon komoly vonzereje, aurája. Olyan példaképeket is választottam magamnak, akik élenjártak az önpusztításban, Hajnóczy, Jim Morrison, Kerouac.

Ugyanakkor egyáltalán nem volt mi ellen lázadnom, teljesen rendezett családban nőttem fel. Genetikai hajlamom sem volt a piálásra, tudtommal nagyszülőkig felmenően senkim sem volt alkoholbeteg, holott legalább egynek azért illett volna lennie.

Az első delíriumomat és a kórházi kalandomat ötéves alkoholmentes időszak követte, ezt nevezik szaknyelven szárazságnak. Abban különbözik a józanságtól, hogy az ember leteszi ugyan a poharat, de nem következik be személyiségfejlődés, változás, építkezés, felnövés, a beteg nem dolgozik a józanságán.

Wimp vagyok, nem tudom abbahagyni a dohányzást dohányzásról leszokni, amire szüksége van

Velem nagyjából ez történt. Az akkori pszichiátria azt tudta, hogy gyógyszereket, főként nyugtatókat, altatókat írt fel az alkoholistáknak, így tól ig nyugtatókon és altatókon éltem.

Emellett a kezelőorvosom azt tanácsolta, hogy két évig legyek teljesen absztinens, és akkor helyrejönnek a dolgok.

Én pedig jó alkoholista módjára mindebből kihallottam, hogy két év és egy nap után újra ihatok, hiszen meggyógyultam. Ma már - sok egyéb mellett a keserű személyes tapasztalatból - tudom, hogy ez egy krónikus, progresszív, halálos és gyógyíthatatlan betegség. Tehát nem ittam négy évig, dohányzom dupláját "teljesítettem" annak a két évnek, amit az orvos kért.

Egyenesbe jött az életem, hiszen az alkoholbetegek nagy többsége jó munkaerőnek számít, amikor nem iszik. Azt gondoltam, most már igazán nem lehet baj. MN: És az öt év elteltével ismét lecsúszott egy sör?

Account Options

NZS: Még csak az sem, hanem egy nagyon enyhe alkoholtartalmú narancsos üdítőital, egy manapság alcopopnak nevezett kotyvalék. Az első nap megittam egy fél üveggel, a második nap két üveggel, két hét múlva pedig már újra lent voltam a kocsmában.

Ez a betegség természete. A legtöbb alkoholista ugyanis azzal áltatja magát, hogy egyszer majd normális ivóvá válik, sokan az elmegyógyintézet vagy a halál küszöbéig kergetik ezt a vágyat. Én is ezt tettem, azt hittem, de nem feladom az ivást normálisan, szociálisan inni. A 'es évek gyakorlatilag erre mentek rá. Ekkor már gépszíjas alkoholista voltam, ami azt jelenti, hogy akár hónapokig nem nyúltam a pohárhoz, ellenben ha "elkapott a gépszíj", és elkezdtem inni, akkor napokig nem tudtam abbahagyni.

Nyilvánvaló volt, hogy minden főnököm és munkatársam tudja: ivásproblémám van. Tipikus de nem feladom az ivást játszmában voltam: de nem feladom az ivást tudta, hogy iszom, de úgy tettek, mintha nem tudnák. Száraz állapotban jó kolléga voltam, sok mindent elnéztek nekem, úgy tettek, mintha minden oké lenne, én, az érintett pedig azt hittem, hogy senki nem sejt rólam semmit.

Szerencsém volt, soha nem rúgtak ki, de az előmenetelem például komolyan megsínylette az alkoholizmusomat.

Kamasz gyermeke dohányzik? Hogyan segíthet leszokni?

Igazából nikotinfüggőség spray vegetáló, a szenvedélybetegség hullámvasútján utazó alkoholista életet éltem egészen ig. MN: Mi történt ekkor? NZS: tavaszától nagyon eldurvult az alkoholizmusom. Ekkor már újdonsült apa is voltam, és az alkoholbetegek rettegnek a felelősségtől és az elköteleződéstől.

Közkeletű tévképzet, amit a feleségek kétségbeesésükben hangoztatni szoktak, hogy majd a közös gyermek születése után benő a férj feje lágya, és abbahagyja az ivást.

VIII. rész, Hagyan állhatunk ellen a kísértésnek?

Ez pont fordítva szokott lenni: a komoly alkoholista egy ilyen családi változás után teljes fokozatra kapcsol. Ekkoriban már sűrűn kerültem a kórházba, pszichiátriára vagy az addiktológiára, ahol gyakorlatilag annyit tettek, hogy hét alatt detoxikáltak, kiszárítottak, begyógyszereztek, majd utamra bocsátottak azzal, hogy "ne igyon!

És amikor kijöttem a kórházakból, én mindig a legkomolyabban megfogadtam, hogy soha többé nem iszom. Vártam a csodát, valami külső erőben reménykedtem, mindig elhittem, hogy az orvostudomány egyszer majd képes lesz meggyógyítani. Csakhogy a meglévő jó szándékon kívül nem tettem semmit, nem változtam, nem dolgoztam a felépülésemen, márpedig enélkül nem működik a dolog.

Ekkor már be sem tudtam de nem feladom az ivást, mert az utolsó hónapokban a májam nem tudta lebontani az alkoholt, így leesett az alkoholtoleranciám. Se az alkohol, se a gyógyszer nem segített, se a kettő együtt, ráadásul akkoriban rákattantam arra a gyógyszerre, ami éppen az alkoholmegvonást segítette volna elő.

A széklet színét az epesavösszetétel és az elfogyasztott táplálék összetétele befolyásolja. A barna összes árnyalata normális. Üdvözlettel: dr. Wacha Judit Amíg szedte 2 doboz fogyott napi fél kapszulával tünetmentes volt, most megpróbáltam szünetet tartani, de a tünetek visszatértek.

Bezárult a kör, letettem a fegyvert, vagyis feladtam. A mélypont három hónapig tartott: egy lakótelepi kölcsönlakásban éltem, alig ettem, kannás bort és vodkát ittam, és életemben immár másodszor vártam a halált.

MN: Hogyan menekült meg? NZS: Édesanyám ekkor már egy éve járt az alkoholbetegek hozzátartozóinak önsegítő csoportjába, az Al-Anonba. Egyszer egy tisztább pillanatomban kezembe nyomott egy telefonszámot. Elkezdtem hívogatni azt a vidéki kórházat, ahol a Minnesota-modell bővebben lásd: A tagadás betegsége, Magyar Narancs, Fenntartások nélkül elfogadtam a segítséget, beismertem, hogy tehetetlen vagyok.

Én addig - noha alapvetően konformista alkatú vagyok - arra voltam szocializálva, hogy legyen némi kritikus, "értelmiségi attitűd" is a viselkedésemben.

Itt, a terápián éltem át először a megadást és a ráhagyatkozásnak azt a fokát, hogy ha azt mondták volna, hogy a józanságod érdekében mindennap kétszer felmosod a folyosót, megtettem volna.

Parókia – A Szabadulás útja

Valószínűleg ez a teljes fizikai, lelki és szellemi összeomlás, a mélypont és az ezt követő megadás volt dohányzom szerencsém; innen már csak kétfelé vezet az út: a tepsibe vagy a felépülés felé. MN: A rehabilitáció után egyértelművé vált, hogy szenvedélybetegek segítésével szeretne foglalkozni?

NZS: Közel hat hónapig tartott a terápiám, ezalatt nyilvánvalóvá vált, hogy nem akarok visszamenni az utolsó munkahelyemre, a médiába. Egy évig kizárólag a józanodásommal törődtem, szinte mindennap az Anonim Alkoholisták gyűlésein voltam.

Szokjon le Ön is!

MN: Hogyan lett segítő, addiktológiai konzultáns? NZS: Úgy érzem, ez a szakma talált meg engem. Az egyik AA-gyűlésen odajött hozzám egy barátom, aki korábban segítő volt Szigetváron, és elmondta, hogy most egy nappali intézményben dolgozik, ahol esetleg nekem is lenne hely, menjek el, és nézzem meg. Ott ragadtam.

  • Szeretnèm megkèrdezni önt hogy ennyi idö alatt kialakulhatott a gyomorràk??
  • Orvos válaszol - Bio-Kult
  • A legjobb cigarettakezelés
  • A dohányzó gyógyszerek olcsók

Pedig korábban nem voltam az a kimondott segítő típus, de úgy látszik, a józanságom egyik ajándéka, hogy nyitott lettem másokra, hogy nekem ez lett a valódi hivatásom.

Másfél évvel később beiratkoztam a Semmelweis Egyetem addiktológiai konzultáns képzésére, ahol júniusában diplomáztam. MN: Mi a feladata egy addiktológiai konzultánsnak?

Mit csinál naponta? Hogyan épít ki magánpraxist? NZS: Jelenleg két intézményben tartok csoportokat, az egyik a komlói Leo Amici Alapítvány bentlakásos drogrehabilitációs otthona lásd: "Én drogozom, mi meggyógyulunk", Magyar Narancs, Emellett vannak még az egyéni konzultációk olyan kliensekkel, akik ma már főleg a www.

dohányzom, de nem feladom az ivást

Ehhez jön még az egyetemi oktatás Budapesten és Pécsen, és korántsem mellékesen mindeközben vezetek egy szenvedélybetegeket segítő nappali intézményt is a Ferencvárosi Gondozó Szolgálat keretében. MN: Meglehetősen új keletű az addiktológiai konzultánsok képzése. Vannak olyan hiteles tanárok, akik oktatni tudják mindezt?

...legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is…

NZS: A szakon a tanári kar jórészt gyakorló segítőkből, pszichiáterekből, szociális munkásokból és kiváló elméleti szakemberekből állt. Ahhoz képest, hogy mennyire újsütetű, alig tízéves ez a program, úgy érzem, színvonalas oktatást kaptam, amit megpróbálok erősíteni is, dohányzom immáron megbízott előadóként vagyok jelen a képzésben.

MN: A hallgatók közül hányan egykori alkoholisták? NZS: Ez számos ok miatt nem tudható pontosan, nem mindenki tárja fel a szenvedélybetegségét. Én annak idején például elmondtam az évfolyamnak, de volt olyan csoporttársam, akiről tudtam, hogy józanodó alkoholista, mégsem kötötte ezt mások orrára.

Ehhez mindenkinek joga van. MN: A saját élményű addiktológiai konzultáns nem orvos, de nem is egyszerű felépülő.

Hogyan segíthet leszokni? Előfordulhat, hogy azon kapja tinédzser gyermekét, hogy dohányzik.

Hogyan illeszthető be a hivatásos segítő az egészségügyi, szociális rendszerbe? NZS: Nem könnyű megtalálni a helyem az ellátórendszerben. Nehéz pontosan körülírni, hogy mit csinál egy addiktológiai konzultáns a mai szociális vagy egészségügyi ellátórendszerben. Személyes tapasztalatom, hogy még maga az orvosi szakma sem tudja igazán, hogy mi a dolga a konzultánsként dolgozó felépülő szenvedélybetegnek, másrészt nagyon kevés olyan magyarországi egészségügyi intézmény van, ahol tudnak is mit kezdeni velük.

MN: Hány felépülő szenvedélybeteg dolgozik addiktológiai konzultánsként az országban? NZS: Személyes becslésem szerint talán két tucat. Akit ismerek közülük, az többnyire valamilyen terápiás rendszerben dolgozik, például Szigetváron. Néha vesszőfutásnak tűnik az elhelyezkedésünk, mert úgy tűnik, ez a fajta szakember egyelőre kissé testidegen a magyar egészségügyi rendszerben.

dohányzom, de nem feladom az ivást

Kitalálták ugyan a szakemberképzést, de hogy intézményes keretek dohányzom milyen terápiás programokban vagy segítő helyeken szeretnék használni az ilyen szakembereket, az jórészt kialakulatlan.

A diplomás segítő munkának az elismertsége, megbecsültsége a mai Magyarországon erkölcsileg és anyagilag is rendkívül alacsony. Pedig néha emberéleteket mentünk meg a lassú haláltól, hiszen egy team munkája nyomán valaki "átállíthatja a váltót" a saját életében. De nem feladom az ivást józanodó szenvedélybeteg a közös tapasztalat, a hasonló élményanyag miatt hitelesebben érthet szót az alkoholistával, nagy vonzerő és példa is lehet arra nézve, hogy van kiút: ha mi megcsináltuk, neki is menni fog.

MN: Mik a munkamódszerei? NZS: Személy szerint célravezetőbbnek tartom a szeretetteljes, ám kemény szembesítést az elnéző maszatolásnál. Egyéni konzultációban már többnyire az első ülés alkalmával megmondom a kliensnek, hogy a változást intenzív "józanságmunkával" csak ő maga érheti el; egy nagyon kemény, szívós munkát és kitartást kívánó személyiségfejlesztő és önismereti program segítségével, ami az önsegítő közösség keretében zajlik majd.

Lásd még