Dalszövegek hagyják abba a dohányzást az ifjúságodban
Előszó Jóllehet magam is gyakorló vőfély vagyok, a mögöttem álló tapasztalatok még kissé koraivá tennék a teljesen önálló kötet megírását; mint ahogyan tette azt több — azóta visszavonult — kolléga is, akiket példaképeimnek tekintek. Ezt meghagyom arra a korszakra, amikor az Idő már kicsavarja kezemből a szalagos botot.
Vőfélyi pályafutásom legelejétől kezdve azonban egyre-másra kutattam fel a néprajzi szakirodalmat, és a memoár munkákat. Ezzel a tevékenységgel igyekeztem megalapozni, majd fejleszteni tudásomat, illetve ban már saját versek megírásáig és összegzéséig is eljutottam.
Mindvégig egyre erősebben munkált bennem az az érzés, hogy ebben a csodálatos tevékenységben micsoda magasságok, és milyen hallatlan felelősség rejlik. Hogy az előbbi állítást megerősítsem, ki kell jelentenem: nem csak a jó pap tanul holtig!
Szerény véleményem szerint ugyanakkor minden egyes, munkájára valamicskét is adó vőfély őrzője és zászlóvivője magyar kultúránk ezen darabjának, ami — divatos szóval élve — hungarikum, dalszövegek hagyják abba a dohányzást az ifjúságodban egyedülálló magyar kuriózum a világon. Méltán lehetünk büszkék erre a hungarikumra, hiszen egyedülálló módon domborodnak ki benne azok az értékek, amiket ma már sajnos kilóra mérten árulnak, vagy kicsavarnak a romlott világ kufárjai: Istenfélelem, hazafiság, családszeretet, és persze az ízes humor.
Az összegyűjtött verseket igyekeztem a lakodalmi tematika sorrendjéhez igazítani, ugyanakkor a származási területek népszokásaira való kitérés nem célja e munkának.
Meg kell hagyni az etnográfusok kenyerét is, meg aztán nem is vagyok ez utóbbi terület szakmabelije. A versek címeit csak akkor változtattam meg, ha az a szövegkohézió érdekében elkerülhetetlen volt, ezzel is tisztelve a forrásokul felhasznált vőfélykönyvek szerzőit. Az előforduló településneveket értelemszerűen kihagytam, vagy — elsősorban saját verseimnél — szülővárosom, Abony nevével töltöttem ki, mint jó lokálpatrióta.
A vaskos humor óhatatlanul előforduló megnyilvánulásait diszkréten elfedtem, mindenkinek saját fantáziájára bízva jelentésüket… Az ismeretlen szerzőkre viszont az vesse az első követ, akinek olykor nincsenek hasonló kiszólásai, gondolatai!
