Sasok, amikor abbahagytam a dohányzást
Italo Svevo: Zeno tudata Takács Sasok Egy dilettáns élet ben, James Joyce születésének századik évfordulóján az ír televízió dokumentumfilmet mutatott be az Ulysses szerzőjéről, Van valaki, aki megért engem?
Így Triesztben is, ahová ben érkezett a regényíró, hogy azután néhány hónapos polai kitérőt követően ig egy évtizedet töltsön el az akkor még osztrák-magyar birodalmi fennhatóság alatt álló városban, íróvá érésének és szellemi arculata kiformálódásának legfontosabb évtizedét. A dokumentumfilmben megszólalt az akkor már igen idős Letizia Svevo Fonda Savio, az ban balesetben elhunyt módos trieszti üzletember, Ettore Schmitz - írói nevén Italo Svevo - leánya.
Joyce egy alkalommal felolvasta a házigazdának és feleségének, Livia Schmitznek A holtak című elbeszélését, mire Schmitz amikor abbahagytam a dohányzást, hogy valamikor ő is írogatott, két regényt is megjelentetett ifjúkorában, de ezek teljesen visszhangtalanok maradtak, úgyhogy el is ment a kedve az írástól.
Joyce elolvasta a két regényt az es Egy életet és az ban kiadott A vénülés éveit sasok meglepve fedezte fel irodalmi értékeiket. A kora A Joyce-szakirodalomban ma már közmegegyezés, hogy az Ulysses másik főhőse, az érett és megállapodott polgárember, Leopold Bloom alakja, aki a költő- és esztétapalánta Stephen Dedalus tükre sasok ellenpontja sasok regényben, életbeli minták után készült, s ezek között a minták között a legfontosabb éppen Italo Svevo volt, a maga fizikai vonásaival, egyéniségével és habitusával.
Beleértve olyan apróságokat is, mint Svevo bajusza, amelyet Bloom orra alatt látunk viszont, vagy olyan fontosabb és jelképibb ügyet, mint a Szombathely-kapcsolat: innen vándorolt ki Írországba Bloom édesapja, Virág Rudolf - Svevo életrajzírói tudnak egy Magyarországról származó nagyapáról az író felmenői között.
Ezt a kölcsönt Joyce gondosan viszonozta, mégpedig a lehető leggavallérosabban. Biztatta Svevót, és erősítette benne tehetsége tudatát, a jelek szerint sikerrel: Svevo újra kedvet kapott a regényíráshoz, és ban - tehát előző regénye megjelenése után huszonöt évvel - kiadta a Zeno tudatát, élete fő művét, a modern olasz prózaírás remekét.
Ezt a három szót felejtsd el, ha le akarsz szokni a cigiről
Az ekkor már Párizsban élő Joyce segített abban is, hogy a regény ne tűnjön el a visszhangtalanságban, amellyel - akárcsak elődeit - az olasz kritika és az olvasóközönség először fogadta. A regényt széltében-hosszában reklámozta, s neves francia irodalmárok, köztük Valéry Larbaud és Benjamin Crémieux figyelmébe ajánlotta.
Joyce ügyködése nyomán lelkes méltatások jelentek meg a könyvről, sasok a francia visszhangra az olasz kritikusok is felfigyeltek: először Eugenio Montale nyilatkozott elismerően Svevo munkájáról.
