Igaz, hogy a dohányzásról lemondók kövér lesznek

TIMÁR VIRGIL FIA

A fiúnak elcsuklott a hangja. Egyszerre fölzokogott. A melegforrás fölbuggyant a kiszáradt földből. Hetek óta gőgösen tartott magán egy férfi-álarcot, melyet dacos szeretet és naív hiúság tettek az arcára: ő volt a családfő.

Most egyszerre lehullott az álarc: most gyermek lett megint, gyermek, aki fél… fél az egyedülségtől.

Tartalomjegyzék

Naív meghatottság fogta el tanára szavaira, minden férfiassága egyszerre elolvadt. Mert érzett egy erősebb barátot, és jól esett végre gyenge lenni. Hat hónap a leszokásról tanácstalanul állott előtte. Oly szívesen lett volna meleg és apai, gyengéd, vigasztaló!

Mint a vértesvitézt a vaspáncél, ha ölelni akar.

TIMÁR VIRGIL FIA

A szeretet szavait kereste, de csak egy száraz, papi kérdés jött ki az ajakán: — Meggyónt? Már mentegetőzni akart, hogy mért nem hítt papot. De ebben a pillanatban egy váratlan hang hallatszott a szobából, hol a beteg feküdt.

Váratlan, vidám hang, fütty, csattogás, trilla, mintha egy pajkos inasgyerek ujjongása volna, mintha a bujkáló nap igaz visszhangot, hogy újra kisütött. Timár csak nézett, hogy kerül ez a hang a Stirling-házba? Pista akaratlan elmosolyodott a könnyein keresztül, s kiömlött, mint egy gyerek. Szép dolog, ha beteg anyját kedves emlékeinek feltámasztásával vigasztalja, de ne felejtse el, hogy a betegek igazi vigasza mégis az Úr szentségének vigasza… Senki sem oly erős, hogy ezt nélkülözhetné: bűnös emberek vagyunk mindannyian.

TIMÁR VIRGIL FIA

Pista egyszerre elborult megint e dorgálásra, oly hirtelen és őszintén mint az április. Hisz épen ez volt az ő legfájóbb problémája! Mert hitt a pokolban, és az Istent odafönn úgy képzelte, mint egy szigorú paptanárt, aki megszabott törvények, fegyelmi szabályok szerint ítélkezik.

A megbánás is érvénytelen talán, ha nincs elkönyvelve a gyónócédulán… De hogy hívjon papot? Halál színét-szagát hozza ahhoz, aki úgy fél a haláltól? Sikos olajakat, a latin szavak temetőcsengését?

Abbahagytam a dohányzást, és elkezdtem lefogyni

Pap még nem jött úgy a Stirling-házba, hogy nyomában ne kullogott volna a csontos hóhér. És amit nem mert bevallani Timárnak, nem volt biztos hogy anyja milyen szeszélyben lesz, hogy akarja-e majd hogy a dohányzásról lemondók kövér lesznek a papot? Virágokat hozott, kanári igaz, de ezalatt folyton nyomasztá valami furdalás: mert iszonyú kemény az Istennek rendje.

Hátha a fiú kímélő gyengeségéért az anya bünhődik, abban a világban, melyből nincsen visszatérés? Mennyit szenvedett Pista ilyeneken! Egy pillanatig megint lesujtotta mindez a furdalás.

De… rögtön újra kimosolygott a könnyei közül. Most úgy tünt föl neki Virgil mint egy Szabadító, egy apai Felnőtt, aki csak jön, szól, és már meg van oldva a gyermek szörnyű dilemmája. Pap, tanár, jóbarát… Egy perc, egy gondolat: Timár észre sem vette, egyszerre benn állott a beteg nő előtt. Félénken és ügyetlenül lépett előre… s váratlan: amint belépett a kis szobába, mintha kilépett volna a Stirling-házból.

Egy más miliő volt! Fehér csipkefüggöny kizárta a rettenetes udvart. Barátságos fehérség köszönt a falakról. Tisztaság: a meszelt falak tisztasága, az ágyneműek tiszta fehérsége, egy székre dobott igaz fehérsége.

The Project Gutenberg eBook of Timár Virgil fia by Mihály Babits

Fényképek és egyszerű virágok. A fiú tankönyvei egy kis asztalkán, kézimunkakosár. És a kanárihang. És az udvarból csak a napfény és verkliszó. Két keskeny váll emelkedett ki az ágyból, egyszerű hálórékliben.

Pista, ültesd le a tanár urat! Ah, ah! Timár tán valami haldokló Magdolnát várt, tépett selymek és beteg illatok közt tájékozatlanul nézett hol a nőre, hol a szobára. Lina felfogta ezt a tekintetet. Az ablakot muszáj állandóan igaz tartani, mert mindenféle parfümök jönnek ebből az utálatos házból.

igaz, hogy a dohányzásról lemondók kövér lesznek mit kell tennie a leszokásról, hízott

Ugy-e, egész hogy a dohányzásról lemondók kövér lesznek keresztüljönni az udvaron? Látta volna csak régen, avval az undok festéssel! Tudja, én szeretem ezt a meszelt szobát, a falusi hangulatot… Igazán, nem olyan volt, mint egy haldokló.

  1. Miért félnek az emberek abbahagyni a dohányzást
  2. Winston Churchill (miniszterelnök) – Wikipédia

Csak sápadt, áttetsző arcán, lázas szemein látszott a betegség. Timárnak feltünt a nyugodt fölény, amivel mindjárt társalgásba kezdett, s mikor a falusi hangulatot említette, egyszerre megérezte rajta, maga se tudta, mért, a nagyvárosi nőt.

Azt is észrevette, hogy a fadeszkás éjjeli szekrényen egy francia regény hever. Pista ezalatt egyre a beteg mellett settenkedett, vánkosát igazgatta, a kezét ajkához emelte, megsimította a igaz, ügyetlen, fiús gyengédséggel, miközben folyton az óráját hogy a dohányzásról lemondók kövér lesznek.

Végre megszólalt: — Tanár úr kérem, nekem most muszáj elmenni tanítani. Mama, majd beküldöm a Wittmannét. Mama kérlek, igérd meg, hogy nem fogsz cigarettázni!

Sorstalanság

Tudod, mit mondott az orvos. A beteg mosolygott: — Nem sokat adok én a doktorokra, fiam!

Első rész Az első nap egészen kellemesen telt el. Walter úr igen szívesen fogadott… — a kollégák is, — illetve: mindössze négyen vagyunk csak, egy doktorkisasszony, W. Brigitta, meg ő, meg én… És ő is kellemes volt. Besütött a nap, s a haja csupa aranyban állt tőle… édes, üde, fiatal teremtés — első pillanatra nagyon megnyerő, — úgy ingadozott, hajladozott ültében a zene ütemére, mint a szívós testű fiatal fák valamely kis barátságos, meleg fergetegben, — nem tudta, hogy ott vagyunk. A Sámson és Delila kórusát játszotta, s mikor lapozott, én rávágtam a befejezést.

Jobban érzed magad? De Linán egyszerre megint heves köhögési roham vett erőt, mire a fiú kifakadt idegesen, hogy ő nem megy el addig, míg meg nem ígéri, hogy nem cigarettázik.

igaz, hogy a dohányzásról lemondók kövér lesznek a legnehezebb leszokni a dohányzásról

Pista, egyszerre elszégyelve magát, dédelgető mozdulattal kezet csókolt és némán somfordált az ajtó felé. De onnan mégegyszer visszafordult: — Elfelejtettem a selyembogarakat! Az ablakhoz ment, ahol hogy a dohányzásról lemondók kövér lesznek selyembogarai voltak egy régi szivarskatulyában, és megcserélte az eperleveleket… — Jó kis falusi fiú — mondta Lina, elnézve a fiát.

Amint azonban Pista kitette a lábát az ajtón, egyszerre mintha kicserélték volna. Megrántotta a vállát, idegesen hogy a dohányzásról lemondók kövér lesznek az ágyában.

Timár ijedten nézett rá. A nő szemei lázasan ragyogtak. Maga végre is pap… S már megint mosolygott.

A doktor olyan szigorú, s mindig szalad… Ah, ah! A köhögés most sokáig tartott. Timár avval a gondolattal ült ott, hogy megbánásról, gyónásról beszél majd… kereste a szókat. De a nő sovány ujja egyszerre tapogatózni kezdett az éjjeliszekrényen. A fiától rejtegetett cigaretta és gyufa került ki belőle. A beteg rágyujtott. Majd látva a pap hökkent ábrázatát, elkacagta magát: — Azért ne gondolja, hogy rossz vagyok!

A mester én vagyok

Hát nem elég jóság és önuralom, hogy nem beszélek a fiamnak arról… Nem ríkatom szegényt, ha kedvem volna is… Látja, jó színésznő vagyok, mindig adom előtte a jó mamát, pedig… Élesen nézett a pap szeme közé. Jó kis bigottot neveltek maguk ebből a gyerekből… No, nem azért mondom… Tudja mit, mondjuk, hogy meggyónok magának!

mielőtt nagyböjt leszokni a dohányzásról

Mondja majd neki, hogy meggyóntam! Hadd örüljön a szegény kis fiú! Egy öreg asszony jött be a szobába, és nyomában bekullogott a macska. Majd megveri az Isten! Timár is összeszedte magát kissé és protestált a különös gyónás hogy a dohányzásról lemondók kövér lesznek. Lina iszonyúan fölkacagott erre, amiből hosszú köhögés lett.

Végre szóhoz jutott: — Hát azt hiszi, hogy komolyan… hogy komolyan meg akarok gyónni? Elmondjam magának, milyen rossz nő voltam? Nem titok az! Mindenki beszéli. Maga talán még nem is ismert olyan rossz nőt, mint én voltam… Tisztelendő úr… Vagy főtisztelendő… No ne haragudjon!

Lásd még