Dohányzom, füstök, és nem feladom az ivást

Végre nem dohányzom! Az egyszerő módszer, amellyel le lehet szokni a dohányzásról Fordította: Kövesdi Árpád Tartalomjegyzék Elıszó Miért is fordítottam le ezt a könyvet? Bevezetés 1. Javíthatatlan dohányossal még nem találkoztam 2. Az egyszerő módszer 3.

Aki legalább egy-két éve részt vesz teljesítménytúrákon, annak aligha. Hallani biztosan hallott róla: igen nagy múltú, országos hírű esemény, és nem feladom az ivást népszerűséggel és ismétlődő rekord-döntésekkel. Harmadszorra is ezt választottam április harmadik szombatjára, és harmadszorra sem bántam meg. A tavalyi, már tényleg túlzóan sok résztvevő után a négy távon több mint 11 ezer ember indult az idei évben létszám-limitek — és vele együtt webes előnevezés — hoztak változást.

A megjelent túrázók aligha bánták ezt! Ennél gördülékenyebb, profibb rajtoltatást füstök sem tudtam füstök. Földimmel, Andrással reggel háromnegyed hatkor már becsippantottunk, és a sornak egészen az elején, jó kedvű beszélgetéssel töltöttük a maradék negyed órát.

Része volt ebben Gyurinak is, aki mögé beálltunk: több túrán összefutottunk már, így örömmel üdvözöltük egymást. Az időbe még egy kis öltözés pontosabban vetkőzés is belefért: éreztem, hogy felesleges lesz három réteg, így a mellény a zsákba került.

Ott is maradt egész nap… mivelhogy pompás tavaszi napunk lett. Maga az ikon, a példakép: Németh Csaba indított el bennünket pontban hatkor. A nekilendülő tömeg legelején haladtunk mi is előre, rögtön egy kis belefutással: igyekeztünk a gyalogosok élén lenni, maradni.

A stratégia idén is remekül bevált! A városból kiérkezve már tényleg csak futók érkeztek hátulról, akikkel persze semmi gondunk nem volt. Gyalogosokat pedig tulajdonképpen csak a János-forrásig előztünk, addig se sokat.

A forrásnál a megszokott szívélyességgel — és gyorsasággal — kaptuk a pecsétet, és ez ugyanígy történt egész nap, a további kilenc ellenőrző ponton is. Számomra egyébként éppen ez a rendezvény egyik vonzó jellegzetessége: a nagy tömeg mellett is emberi, pozitív és kedves fogadtatás, biztatás mindenütt. Őszinte tiszteletem a személyzetnek!

Andrással megyünk felfelé, völgyben, sziklák között. Szigorú tempót diktál a srác, és nem feladom az ivást mese. Persze, erre számítottam is: olyan társsal túrázok éppen, aki a múlt heti Mátrabércet alatt teljesítette… Mondhatnám, hogy könnyű neki, pontosan feleannyi idős, mint én — de itt ilyen nincs, mindannyian egyenlők vagyunk.

Csukás István Nagy meséskönyve

A teljesítménytúrázás demokratikus dolog, tényleg. Így hát igyekezek tartani a lépést, ami persze az eredményünkön szépen meglátszik: fogynak a kilométerek, itt a Vaskapu, majd gyorsan az Arany-lyukhoz érünk. Kedves segítők mutatják a négyes kereszteződés északi ágát: arra tovább!

Amíg csak mi, ötvenesek érkezünk, addig könnyű dolguk van, dohányzom a rövidebb távoknál már nagyon figyelniük kell: mindenki más és más irányba megy. Itt is emelkedünk még, de inkább hosszan, mint meredeken.

Így megy ez egészen a Kappan-bükkig: nagyjából ott a tető. Csúcsnak nem nevezném, de a gerincen innentől már lejtős lesz az dohányzom, egészen a Körtemplom Pusztatemplom, Szt.

A KHÁMOK UTÓDA.

Péter-templom romjáig. Elmegyünk az egy hónapja már látott fakitermelés mellett-között, és felkapunk egy édes-ropogós almát, amit a pecsét mellé kapunk. Hullámzó terep jön a baji vadászház után: fel és le, fel és le.

A táj nagyon szép: üde zöld mindenütt, helyenként egészen messzire is elláthatunk. Aztán leérkezünk a műúthoz, annak szélén haladunk előre. Aszfalt, persze, aminek nem örülünk, és és nem feladom az ivást is kevés… de valahogyan be kell jutnunk Tardosra.

VIII. rész, Hagyan állhatunk ellen a kísértésnek? - Tanulásmógenuin.hu

Ott lesz ugyanis a következő ellenőrzőpont, a falu közepén. Közben gyönyörködhetünk a bájos templomtorony látványában — mögötte pedig a Nagy-Gerecse teteje látszik. Megérkezünk a falu főterére, látom, pakolnak ki az árusok, büfések is. Hiába, a nagy létszám nagy biznisz.

Én a vendéglőbe lépek be: remek vöröset ittunk itt öcsémmel kétszer és nem feladom az ivást — most sem hagyom ki. Az ő egészségére ürítem poharam: sajnos és nem feladom az ivást nem tud itt lenni. Innentől egy szál pólóban tovább, jöhet a zöld sáv, meg a kék kereszt — ezek visznek ki a faluból, rá az OKT-re.

Aztán a zöld sávtól elköszönünk, az újra találkozás biztos tudatában — csak akkor egészen más arcát mutatja majd… Megyünk a Kéken: lenyűgöző erdők, zsenge zöld színek — mindehhez pedig kifogástalan erdei utak, és nem feladom az ivást és tavaszi langymeleg. Nekem a Gerecse en ez a kedvenc szakaszom, meg az utána következő Fiar-bükk és Sandl-hárs környéke. A köves-sziklás szakaszt megfutjuk, hát persze, adrenalin, ezerrel.

Az Egyházi üdülőnél trombitaszót hallunk: zászlófelvonás talán?

Túrabeszámolók

Aztán Pusztamarót: nem megyünk el az emlékhelyig, még előtte ott vannak a pecsételő asztalkák és a kedves hölgyek. És lajtoskocsi is áll, iszunk és tankolunk.

1. Mik a betegségek a dohányzáskor
2. Menj arrébb, mert bűzlesz, mint egy hamutartó! - Tékozló Homár
3. Mindenki aki közterülerületen cigizik, bekaphatja a faszom [Rant] : hungary

Az árusok itt is még csak pakolnak ki: alighanem továbbra is jól állunk idővel. Elköszönünk egy időre a kéktől, megkerüljük a Kis-Gerecsét, fordulunk jobbra; rá a Közép-Dunántúli Piros sávra — és egyúttal délnek.

REJTŐ JENŐ: AZ ELLOPOTT FUTÁR

Ez volt a legészakibb pont a túrán, és távban sem vagyunk messze a felétől. Itt hív Laci öcsém: szerinted érdemes esőkabátot vinnem?

Ő most rajtol füstök húszas távot választott, szép ráérősen csinálja, hogy körülbelül egyszerre végezzünk. A zsákomon lebegő dzsekimre gondolok, és egy pólót javaslok neki is, jó utat kívánva.

A Gerecse oldalában folytatjuk, lejt az út, nagyot lehet menni. Aztán előttünk a Király-kúti rét, és már tudom, hogy nagyon közel vagyunk Héreghez. Fel is tűnik hamar, újabb barátságos pontőrök fogadnak, szőlőcukorral kínálnak. Jól jön az a zöld sáv — és egy Bánya-hegy előtt. Az következik ugyanis, az általam ismert legmeredekebb emelkedők egyike. Aztán a tetőn, a Halyagoson újabb EP, és — déja-vu érzés: szia, Dani! Tavaly is itt találkoztunk, csak akkor lent.

Cillancs felfedezi a világot Cillancs unatkozott. A kertben élt a két testvérével meg a mamájával. Nyár volt, meleg volt, a kert gyönyörű volt, és Cillancs mégis unatkozott. Ő volt a legkisebb, s vele senki se akart játszani. A nagyobbik testvére a lepkéket kergette elmerülten, a lepkék vidáman billegtették a szárnyukat.

Csatlakozik hozzánk, és mivel Gyuri közben egy ismerősével találkozott, így most is hármasban folytatjuk. Megint a Kéken: visszatértünk az OKT-ra. Sok lejtő, remek utak, szaladni is lehet — jóleső, felszabadító és másféle mozgás a kaptató után.

Elhagyjuk a Pörös-hegyet, és máris feltűnik jobbra Vértestolna. Megkerüljük a nagy rétet, kevés aszfalt jön, és máris a frissítőponthoz érkezünk.

A TÁBORNOK ÉS AZ ASZTRÁLSZELLEM.

A korábbi évekről már felismerem a személyzet több tagját is: igen szívélyes a fogadtatás, és kicsit el is beszélgetünk. Közben javaslom Andrásnak, hogy nyugodtan menjen előre: szemmel láthatólag gyorsabb, mint mi, és már indulna. Így füstök ketten folytatjuk Danival, felidézve korábbi túrák emlékeit, sőt az is kiderül, hogy ugyanaz a szakmánk… Mellőzzük a Pes-kőt, leérkezünk az Öreg-erdőhöz, csodás a táj… jöhet a mélyút és dohányzom patak.

Ezek már szépen jelzik, hogy nincs messze Koldusszállás sem. Igen, valóban az bukkan fel a lejtő alján: az elágazásban emberek és bélyegző — ropit dohányzom nem kérek, mert egy reklám-asztalkánál finom csokikat kapok. Miután vízzel jól állok, a lajtoskocsi is kimarad. Kissé befelhősödött, és nyugtalanul gondolok tesóm esőkabátjára, amit az én javaslatomra hagyott a kocsiban… Szerencsére felesleges az aggodalom: a nap további részében is kitart a kiváló túraidő.

Aztán ismerős hang, hátulról: a korábban kissé lemaradt Gyuri — afféle főnix-madárként — megint a nyomunkban!

Így hát újra hármasban megyünk, és nem feladom az ivást megint kettőre csökken, amint felérkezünk a sárga sávon a kerítéshez: itt érkeznek meg jobbról a húszas távosok.

Vegyük például a dohányzást. Az első, többnyire kellemetlen élmények után a cigarettázás hosszú ideig sok élvezetet nyújt. A dohányos ezerszer megtapasztalja, hogy ahányszor rágyújt, otthonos, nyugodt érzés tölti el, meggyorsul a gondolkodása, kellemesebb lesz a hangulata, és így tovább. Vagyis megtanuljuk, hogy a cigaretta jó dolog.

Nagyon sokan. Belecsöppenünk a többség számára ismerős Gerecse-érzésbe: tömegtúra!

VÉRES KÖNYV

Szerencsénkre nekünk ez csak egy rövid, méteres szakasz, a volt kisréti vadászházig. Ízelítőnek jó, és nem feladom az ivást azért persze ad kellemes pillanatokat is. Sok a gyerek és fiatal, mi negatív példákkal nem találkoztunk csak hallottunk-olvastunk pl. Az ellenőrző pontra érkezünk, müzli-szelet a járandóság, de ennél is nagyobb dohányzom kapunk: üres erdő következik újra.

Gyuri is belehúz, és nem feladom az ivást letudjuk a kék-sárga négyzetek szakaszát.