Arról, hogy lenin leszokta a dohányzást

arról, hogy lenin leszokta a dohányzást

A szabadság semmiféle nemes virága, fája, növénye nem él meg ápolt kertje, a nemzet nélkül. Készségesen álltam a debreceni vagongyár munkásainak kritikája elé.

arról, hogy lenin leszokta a dohányzást fáj a lábam a dohányzás miatt

Hadd adjam most vissza a kölcsönkenyeret, s az események elmondása közben bevezetőül hadd kritizáljam meg nem is az én megkritizálásomat, hanem magát az irodalmi kritikának ezt a sokat ígérő módját. Az effajta nyilvános viták örök törvénye, hogy a kezdetén senki sem akar beszélni, a végén pedig mindenki. Helyes tehát, ha a vitát valamennyire megszervezik.

Bejegyzés navigáció

De csak annyira, hogy ezen a szemérmesség okozta hogy lenin leszokta a dohányzást átsegítsen. Oly módon kell tehát megszervezni, hogy mindenki, akinek mondandója van, azonnal kedvet és bátorságot kapjon a felszólalásra. E nélkül a vita nem vita, hanem kritikai színjáték. Az első percekben a spontaneitás elmaradása miatt fogott el aggodalom, amiközben ott ültem a gyár hatalmas üzemi gyűléstermének színpadán.

A kifejezés nemcsak azért nem tetszik, mert rossz emlékeket idéz fel — körülbelül tízszer-tizenkétszer álltam irodalmi cselekmény miatt igazi törvényszék előtt — hanem azért sem, mert az írót akaratlanul is eleve vádlottnak minősíti. A felszólalók napokkal, ha ugyan nem hetekkel előbb elkészítették, részben le is írták hozzászólásukat.

Fecske, Munkás, Sopiane, Astor és a többiek – dohányzás a szocialista időszakban

Arra készültem, hogy nyolc-tíz ügyészi vádbeszéddel kell szembenéznem. Úgy terveztem, hogy meghallgatom valamennyi bírálómat, s a végén egyszerre felelek nekik. Elsősorban az ismétlést akartam elkerülni, aztán meg a pillanat szülte véleményt szerettem volna hallani, az említett spontaneitás jeleit.

Este, mikor megérkezett, még ahhoz is fáradt volt, hogy körülnézzen az erkélyről, csak kicsomagolt, megfürdött, lefeküdt. A könyvhöz, amelyet kikészített, hozzá se nyúlt, azonnal eloltotta a villanyt és elaludt.

Féltettem a légkört valami hivatalosságtól, valami akadémizmustól. A feloldódás majdnem túlságosan is sikerült, majdnem saját vermembe estem. Az elém készített papírosra rögtön egymás után két olyan kérdést kellett lejegyeznem, amelyek arról mindegyik próbára tett. Az egyik az egész as irodalom legkényesebb pontja volt: Petőfi és Kossuth viszonya. Olyan kérdés ez, amelyről még az úgynevezett beavatottakkal is órákig kell boncolni az eseményeket és körülményeket, hogy mind a két nagy férfi megkapja a maga igazát.

Próbáljak elsiklani a kérdés felett? Ezt tisztességtelennek éreztem. A sarokba szorító másik kérdés szintén összehasonlítás volt, számomra még az előbbinél is kényesebb.

Petőfi — ebben a versében gyógyítani a köpet a dohányzás során — a cselekvés mellett tesz hitet. Töröltem egyet, észrevétlenül, a homlokomon. Bevallom, nem emlékszem pontosan arra a néhány mondatra, amellyel a Petőfi—Kossuth-ellentét gödréből kivágtam magam. Hogy végül mégis mit arról, azt magam is a Népszava i. Az ellentét magva az volt, hogy Petőfi, a forradalmár kezdettől fogva tudta és sürgette a tennivalót. Az egyik ébresztette a nép igényét — a forradalmat —, a másik kielégítette.

Index - Kultúr - Audrey Tautou a filmek mellett áll

A XIX. Megkértem — időnyerésből — szavalja el. Hogy lenin leszokta a dohányzást teljes erővel azon voltam, hogy fölidézzem a sajátomat. Fölidéztem, föllélegeztem, majd egy kicsit elcsüggedtem.

mely tabletták a leghatékonyabbak a dohányzáshoz

Újra egy félreértés! Emlékszem az elégtételre, amellyel a legutolsó sorba még ezt a tudományos terminus technicust is sikerült beírnom, vagyis költői anyaggá tennem: történelem előtti korszak. Hogy jutottunk innen az író és az olvasó viszonyához?

Most már záporoztak felém a kérdések.

Christian Bale új filmje Berlinben debütál Itt láthatjuk először a titokzatos Terrence Malick új drámájában a volt Batmant és itt mutatkozik be a Kenneth Branagh-féle Csipkerózsika is. Csütörtök este a Nobody Wants The Night vetítésével nyílik meg hivatalosan a Berlinale, de már délelőtt tartanak olyan fontos sajtóprogramokat, mint például a zsűri bemutatkozása és a nyitófilm sajtóvetítése. Például hogy milyen érzés lesz a színészek számára, hogy most ők lesznek azok, akik értékelik mások munkáját, míg eddig ez fordítva volt, ők kapták az ívet a kritikusoktól. Leszoktam a dohányzásról és a kritikaolvasásról is, egyikről sem tudom már, hogy milyen érzés kommentálta arról kérdést Audrey Tatou, és hangsúlyozta, nem bizonyos filmek ellen, hanem a filmek mellett fognak szavazni. Egy fesztivál ugyanis irtó sokat tud adni egy filmnek, már azzal is, hogy beválogatja a versenyprogramba.

S a biztatás, toljam csak balra, majd nem billeg. A félreértések, de még a félremagyarázások, sőt a ráfogások is engem — nyilván, mert annyi volt belőlük egy életen át — alig foglalkoztatnak. Majdnem, hogy szórakoztatnak, talán olyanfajta ösztön kielégítéséül, mint hajdan a bújócska.

A művészetben nem hal el a játékösztön. De itt más érzésem támadt. Hosszú esztendők óta először restelkedtem amiatt, hogy oly keveset törődtem az emberek véleményével, ha igazamban biztosnak tudtam magam. Elhűltem, hogy a különféle magyarázatok láncolatán keresztül milyen formában jutottak el ide azon az írói tanácskozáson elmondott gondolataim is.

Nicsak, ki csal adót?

Az írók védelmében szólaltam fel ott is, ezúttal az alól mosdatva őket, hogy nem dolgoznak. Az ottani általános véleménnyel szemben azt mondtam, hogy igenis dolgoznak. A magyar irodalom — mert annyi a tehetség benne — ritka felvirágzás előtt áll, ha megfelelően ápoljuk. Ami azt jelenti: ne azt várjuk tőle, amit ma még nem tud jól megteremteni, hanem azt, amire máris képes.

Kívánnivaló mindig van. Ne érjük be a puszta fogadkozással.

tévésmaci - Ökrök és lovak a cseresznyésben

Keressük meg őszintén és arról az okokat. Én — mintegy kísérleti anyagul nyújtva gondolataimat — így vélekedek.

arról, hogy lenin leszokta a dohányzást

A lírai természetű a személyiség hitelével ható műfajoknak minden idő jó. De — szerintem — az olyanfajta korábrázoló nagy alkotások, aminőket a szociológusok és politikusok példaképpen emlegetnek, azok a társadalomnak bizonyos megrögzítettségét, az időnek bizonyos megállapodottságát kívánják. Ki kell alakulnia a szóhasználatnak, a fogalomcserének, a társadalmi akusztikának.

ha abbahagyja a dohányzást, az egészsége javul

Erre a gondolatra volt kép a billegő íróasztal. Az olyan freskószerű nagy alkotáshoz távlat is kell. Balzac, Stendhal, Tolsztoj minden nagy műve évtizedekkel az ábrázolt esemény után keletkezett.

Még a Csendes Don érlelődési ideje is tíz év. A riportszerű beszámoló természetesen más műfaj. A tanácskozáson nem említettem, de itt elmondtam azt is: hátha egyáltalában nem a regényírásban fogunk kiválni? Ez ideig nem volt erős oldalunk, a lírához képest.

A kellemes illatok segíthetnek leszokni a cigarettáról

Az erre támadt vitában az volt a megejtő s egyszersmind zavarba ejtő, hogy gondolataimat, a közbeszólók épp az én példámmal, az én írói alkotásaimmal igyekeztek cáfolni.

Nagyjából úgy, mint azon az írótalálkozón. De mennyire más zöngével s mennyire más eredménnyel! Ott, a Köztársasági Elnöki Palota dísztermében egynémely írótársam ellenvéleményét hallgatva hogy igenis lehet rögtön nagyot alkotninem tudtam szabadulni attól a feszengtető érzéstől, hogy itt egypár ember a jelen volt politikai vezetők előtt az én élve boncolásommal akar vizsgát hogy lenin leszokta a dohányzást demokráciából mert hisz magával a nagy alkotással ők sem hozakodhattak elő.

Itt, a gyári felszólalásokból, az ellenem szólókból is ilyesmi zengett ki: és ha még közelebbről megnéznél bennünket? Arról ha köztünk élnél? Volt, amikor ez a belső zengés megindított; ezt mondta: csak nem hagysz el bennünket?

arról, hogy lenin leszokta a dohányzást nikon dohányzásellenes spray-vélemények

Csak nem leszünk idegenek egymáshoz? Ez megdöbbentett, bevallom. Én, hozzájuk? A véleménycsere nem afféle parolacsattantással végződik, mint a lóvétel.

Nem meggyőződés az, amelynek a megváltoztatásához azon nyomban egy szó, egy mondat vagy akár egy vitaest elég. De Debrecenben a különös az volt, hogy nem is a megfogalmazható vélemény volt a döntő. Nem az esetleges vélemények ellenére, hanem valamiképp azok alatt történt meg a találkozás, igazi egyetértés. Petőfi már régóta csak példatár volt.

Fecske, Munkás, Sopiane, Astor és a többiek – dohányzás a szocialista időszakban

Kardos Pál a Lenkey huszárok jelképét citálta rám: a Galíciából hazanyargaló század magával ragadja a visszafordításukra utánuk küldött kapitányt. Eszembe villant, hogy ebből a teremből, amelybe behallatszott a mozdonyok tüsszögése és krákogása, az ütköző vasak csattanása, hogy innen adok messze irányzott választ arról a félreértésre és félremagyarázásra, amely a nevezetes íróasztal körül és másutt elhangzott.

Ez azonban olyan lett volna, mint amikor hajdan egy politikus kaposvári beszédére egy másik Egerből kiabált vissza, s ezért elszégyelltem magam. Néztem a figyelembe merevült, kormos arcú hogy lenin leszokta a dohányzást, akik idesiettükben mosdásra sem akartak időt vesztegetni. A magam tárgyilagosnak hitt módján szemügyre vettem a munkászubbonyokat, amelyek kettős beosztású mellzsebéből kiáll a arról és az ácsplajbász. Az jutott eszembe, hogy ezt ilyen tárgyilagosan még valaha nagyapámon figyeltem meg.

Az jutott eszembe, hogy a szénpor fekete foltjai mögül apám tudott ilyen mélyre lövellő pillantást függeszteni rám. Az jutott eszembe, hogy juthattam akármilyen nagy műveltségű emberek közé, a legnagyobb dolgokat: a becsületet és a bátorságot, a hűséget és az önfeláldozást én ilyen külsejű emberek között, ilyenek példamutatásából tanulgattam és — ezt hiszem — sajátítottam is el. Nem kenyerem az érzelgősség, de nem állhattam meg, hogy el ne mondjam ezt nekik, már befejezésül.

Akartam még egyebet is mondani.

Lásd még