A barátom dohányzik, megígéri, hogy kilép. Vélemények a kolostori tea használatáról a dohányzásról

Az elbeszélés nehézségei Szeredy az uszodában ben Szeredy Dani motyogott valamit az orra alá, ahogy álltunk a Lukács fürdő tetőteraszán, a kőpárkánynak támaszkodva, s néztük a sok napozó civilt. Mindig nagyon halkan beszélt, de én azért mindig értettem, hogy mit mond.

Ezt már mondta egyszer, amikor fölfelé jöttünk a rossz kis lépcsőkön. Feleltem is rá valamit, szuszogva.

OTTLIK GÉZA: ISKOLA A HATÁRON

Félórával ezelőtt pedig lent, a medence szélén azt mondta, hogy kutya meleg van. Vagy talán: - Az a jó - már nem tudom pontosan, hogy mit. Akkor még nem gondoltam, hogy ennyi beszélnivalója lesz ma, noha már rég nem találkoztunk. Azazhogy gondoltam.

Mindegy: tény az, hogy rendesen válaszolgattam neki. Csakugyan meleg volt ezen a júliusi napon, ezerkilencszázötvenhétben. Néztük az emberek szép pucér hasát, hogy kilép leginkább a lányokét. Tömérdek honfitársunk sütkérezett az uszoda három nagy napozóteraszán; a padok, fekvőágyak mind el voltak foglalva persze. Egy csöppet sem utáltam ezt a nagy tömeget most.

Fürdőnadrágos öregek, fiatalok ingerültség nélkül, sőt túlzott udvariassággal vártak sorukra hogy kilép zuhanyozóknál. Csupa jóakaratot éreztünk egymás iránt. Mintha szinte a szeretetünket akarnánk szégyenlősen álcázni ezzel a túlzott, nagyvilági udvariassággal.

Ezért csodálkoztam, amikor Szeredy hirtelen goromba lett. Előbb csak elnyomta a cigarettáját, és felém fordult: - Mondom, a barátom dohányzik Magdával.

Támaszpont

Most mondta éppen harmadszor. Nem néztem rá. Szeredy azonban egy pillanatnyi habozás után újrakezdte. Ez a halk "ide se figyelsz" most azt jelentette, hogy nyissam ki azt az ilyen meg olyan fülemet, ha egyszer járatja a pofáját, mert így meg úgy, és az édesanyám meg ez meg az. Egyszóval súlyos gorombaság volt. Ámbár nemcsak ennyit jelentett; hiába írnám le a leírhatatlan durvaságokat, ennél is több indulatos szemrehányást fejezett ki Szeredy kérdése.

Meg mást is.

Nehéz ezt megmagyarázni idegennek. A dolgok fontosságát s egyben a fontosság lényegtelenségét. Sok mindent, amit megtanultunk valaha együtt.

A nárcisztikus düh

Megígéri világ hülye valószínűtlenségét. Elvigyorodtam hát, és azt feleltem, hogy neked is, édes öregem, meg arra a kopasz fejedre, és megizélheted a micsodát; minthogy azonban mi már több mint harminc esztendeje soha nem használtuk egymás közt, s Dani mások előtt sem, a mindennapi - legalábbis számunkra valaha mindennapi - trágár katonai nyelvezetet, ez a feleletem csupán így hangzott: - Ühüm.

Láttam, hogy élesen figyeli az arcomat, füleli a hangsúlyomat, pedig nem néztem rá. Kitűnő hallása volt. De jóformán még el sem indultunk a felszabadult napozópriccs felé, máris elfoglalták előlünk az ügyesebb fiatalok. Előbb kellett volna megközelítenünk, mintegy elébe célozni, "belopni a távolságot", aztán repülőstarttal rá. Ugyanis időközönként hol itt, hol ott felálltak a fekvőszékekről, de csak azért, hogy lemenjenek úszni egyet, vagy zuhanyozni: ezek otthagyták a cókmókjukat, újságot, strandtáskát.

Az volt a technikája a dolognak, hogy az ember figyeli, ki szedelődzködik komolyan, aztán No de mindegy, hagyjuk.

• Source file exported to clipboard (as text)
• Támaszpont, A barátom dohányzik, megígéri, hogy kilép
• Leszokni a dohányzást 15 éves dohányzás után
• Az édesanyámat, Krausz Rózsát elvitték 44 novemberében az utolsó vonattal, mielőtt az orosz csapatok körbezárták Budapestet.
• Jóna Angelika A nárcisztikus személyiségzavar létező rendellenesség, amely a beteg önmaga iránt érzett erőteljes szégyen- és elégedetlenségérzetéből táplálkozik - olvasható a Medbroadcast internetes portálon.
• Amit éreztem a dohányzásról való leszokás után
• Hogyan lehet leszokni a dohányzásról most

Úgy tettem, mintha Szeredyt okolnám kudarcunkért. Szeredy is nevetett. Mondom, leszoktunk a káromkodásról még tizenhárom éves korunkban, talán azért, mert eleinte humorosnak tartottuk, hogy finoman beszéljünk, vagy talán dacból, ellenkezésből, vagy valamiféle művészi egyensúlyérzék késztetett rá vagy éppen kontár eredetieskedés - nem tudom; nem határoztuk el soha tudatosan, egyszerűen csak megígéri volt kedvünk, s akár a lázadás szelleméből fakadt, akár valamilyen ellenpontozásnak szántuk ösztönösen, erről soha nem esett szó köztünk.

Igen, csakhogy én az utóbbi években egy kicsit visszaszoktam megint a trágárságokra a festők közt, meg egyáltalán, a fiatalok is így beszéltek mindenütt; egyszóval illedelemből káromkodtam újra, hogy alkalmazkodjam a többiekhez, s még csodálkoztak is rajtam néhányan, mint akiről váratlanul kiderül, hogy folyékonyan beszél egy idegen nyelvet, szinte hibátlan kiejtéssel, de persze azért mégsem úgy, mint az anyanyelvét: holott nekem volt ez az anyanyelvem, és most, negyvenöt éves koromban az ő kedvükért és az ő kissé hibás kiejtésükkel kezdtem újra beszélni, puszta udvariasságból.

Az allen egy egyszerű módja annak, hogy abbahagyja az audiokönyv ivását

Szeredy Daninak azonban, aki mindezt tudta, és nevetett, csak mordultam egyet dühösen, halk torok- és a barátom dohányzik, "Mb! Értette pontosan. Ezt is nehéz megmagyarázni. Lefordíthatnám ilyenféleképpen: "Látod, marha, mit jártatod annyit a barátom dohányzik pofádat, én itt ésszel figyelem a dolgokat már régóta, te meg a válságos pillanatban locsogni kezdesz nekem, hosszú, érzelgős történeteket adsz elő, és kiteregeted bonyolult lelki finomságaidat, holott a fene se kíváncsi rá, s közben lecsúszunk a jó fekvőszékről Csak olyan beszéd, amivel voltaképpen ezt akarom közölni: "Áldásom rátok.

Ki vagyok én, hogy a barátom dohányzik törjek fölötted? Megszenvedtétek ti már a múltat s jövendőt. Furcsa és megindító az emberi sors. Ó, vajha boldogok lehetnétek. Odaadnám érte a fél karomat A karomat nem adnám, legfeljebb az egyik lábamat, arra a barátom dohányzik olyan nagy szükségem.

De azt is csak igazán a megígéri esetben. Vagy mit tudom én. Ne hazudozzunk. Csináljatok egymással, amit akartok. Fütyülök rátok.

Illetőleg: nem hazudhattunk egymásnak, nem voltunk abban a helyzetben. De ha tehettük volna, akkor sem lett volna kedvünk hozzá, mert már régen megutáltunk minden hazugságot.

Ennek a történetét még nehezebb elmagyarázni. Nem erkölcsi emelkedettségből gyűlöltük a hamisságot és hazugságot, hanem szinte testileg, az idegrendszerünk visszafojthatatlanul undorodott tőle; de ha szebben hangzik, azt is mondhatnám, hogy hogy kilép egy erkölcsi magaslatféle volt az a végső menedék, ahová visszaszorított bennünket a neveltetésünk Nem, nem, hiába. Akivel ezt meg akarnám értetni, annak végig kellene élnie velünk együtt tízéves korunktól fogva az egész katonaiskolai életünket.

S ez még az iménti nyelvészeti kitérésnél is hosszadalmasabb vállalkozás volna. Ez a "he?

Meg is indultunk, le, a söntés felé, az uszoda másik lépcsőjén, a szélesebbiken és kényelmesebbiken. Megígéri előttem lépegetett a szőrös hátával.

Kémnők Nagyváradon ben Magdát, akivel Szeredy most összeköltözött, ezerkilencszáznegyvennégy nyarán láttam először, Nagyváradon.

Délután öt óra tájt érkeztem meg Váradra, s egy kicsit ideges voltam, hogy mi a csuda történhetett. Szeredy előbb Medve Gábornak telefonált, Medve azonban nem tudott hogy kilép, s így aztán engem hívott. Gyere ma. Az a legokosabb. Rögtön tudtam, a telefonon keresztül is tisztán hallottam a hangjából, hogy valami fontos dologról van szó. Úgy látszik, nagy bajba keveredett Szeredy. Évek óta nem láttam. Én ezerkilencszázharmincban szereltem le végleg, Medve Gábor pedig harminchatban, de őt csak ideiglenesen rendelkezési állományba helyezték, vagy szolgálaton kívüli viszonylatba, vagy mi az ördögbe, mint tüzérhadnagyot, s közben, mármint a német megszállás után, jött valami rendelkezés, újra be kellett vonulnia, de ő otthagyta a Rádiót is, ahol állásban volt, s csak lógott Budapesten papírok, minden nélkül, és hencegett, hogy huszonnégy órán belül főbe lövik, ha elfogják, ami egyébként hogy kilép is volt.

Az építész Bónis Ferin kívül, a hülye Zámencsik Bélát nem számítva, csak mi ketten voltunk civilek az egykori évfolyamunkból, Medve meg én. Nekem olyan hallatlan szerencsém volt, hogy légoltalmi tisztként szolgáltam a második kerületi parancsnokságon december óta. Ezért tudtam lemenni Váradra; minden második napom szabad volt, és az irataim minden megígéri kibírtak.

Szép, kövezett, falusias utcában lakott Szeredy Dani, két szobában. Megtaláltam a házszámot. A nagykapuba vágott kisajtó nem volt bezárva. A széles, boltíves kapualjból vezetett fel három lépcsőfok egy előszobaféle folyosóhoz.

Én ugyan előbb körüljártam az udvart, míg útba nem igazítottak. A folyosóra a piros, kék, sárga ablakkockákon át besütött a délutáni nap.

Egy fejkendős cselédlányka bevezetett Dani nappali szobájába, szó nélkül. A kis cseléd, aki közben megtorpant a szoba közepén, hirtelen hátrafordult, rám nézett nagy őzszemével, és szájához emelte a mutatóujját: - Psz Csakugyan, a másik szobából tisztán hallatszott a halk hegedűszó.

Nem megígéri tudom, hogyhogy nem hallottam eddig. Ránéztem a kis cselédre, vajon hibbantnak tart-e a barátom dohányzik süketnek, mert a hangjában volt némi furcsálkodás. De már nem törődött velem, a hegedűszót figyelte. Jó ideig álltunk így némán, és hallgatództunk.

Bachot játszott Szeredy, Johann Sebastian valamelyik művét, tudniillik van egy Johann Christian Bach is, miként a napokban értesültem. A Bémer hogy kilép közelében volt egy emeleti bár, afféle háborús mulatóhely.

Elsötétítés után érkeztünk. Szeredyt, úgy látszik, ismerték itt, és a bolgár énekesnő, aki elénekelte a Lili Marlen-t, hamarosan odaült az asztalunkhoz. Elég fiatal, jó domború, fekete démon volt, birkaképű, s olyan olvadt mosolyokat vetett Szeredyre, mintha semmi áron nem akart volna kétségeket hagyni bennem hogy kilép felől.

A mester én vagyok

Német, angol, francia habaréknyelven beszélgettek. Dani nem sokat köntörfalazott. Koccintottunk, aztán azt mondja a nőnek: - I say, look here, didn't you by any chance pick up some papers of my desk Von meinem Schreibtisch, darling, did you?

Or did not you? Szokott, halk hangján, nevetgélve kérdezte, csak úgy mellékesen, de nagyon nézte a nőt. Tudtam, hogy miről van szó. Azt kérdezte a dizőztől, hogy nem vitt-e el véletlenül valami iratokat tegnap este az íróasztaláról. Hát ez elég kezdetleges módszer volt egy kémnő leleplezésére: egyszerűen megkérdezni tőle - röhögtünk is magunkban az egészen, magunkon meg a világon, persze csak komolyságunk mögött, mert lelkünk mélyén komolyak voltunk - a barátom dohányzik is - de tudtuk megígéri, hogy a komolyság alatt ott lappang mind a kettőnkben ez a nevetés - sőt, valahogyan egy nevetés volt ez, egyetlen közös, hangtalan és mosolytalan, titkos nevetés, amely talán akkor született meg bennünk, amikor Szeredy Daninak egy éjszakai riadón suttogva elismételtem egyik elemi iskolai történetének kulcsszavát: "Ereklye?

A bolgár dizőzt azonban tulajdonképpen nem gyanúsította egy pillanatig sem. Csak a rend kedvéért tett egy kis próbát vele. Persze azért nagyon figyeltük a derék lányt, s nem szóltunk közbe, hagytuk, hogy csodálkozzon és méltatlankodjon a furcsa kérdésen, ameddig magától abba nem hagyja a szöveget.

Szeredy mást gyanúsított a lopással, és jó oka volt rá. Egy Teodóra nevű szerelmét. Teodóra szép volt, fiatal, gazdag és elegáns, rhinathiol plus orrspray mindezzel nem érte be, hanem örökösen izgalmakat kavart maga körül.

Az ura le-föl futkosott kis sportkocsiján vidékről Budapestre, bizonytalan hátterű üzleti ügyeit intézte, és mindenki dörzsölt fickónak tartotta, ahogy akkoriban mondták. Cingár, szőke fiú volt, ősjogász és frissiben kinevezett vezérigazgató valahol. Megígéri lábon éltek.